Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tudomány-Tech

Mégsem hasonlít a Föld az ikertestvérére

Alig nagyobb a Földnél a Kepler-186f exobolygó. Egy vörös törpecsillag lakható zónájában kering, igaz, annak fagyosabb részén, és ebben ki is merül a hasonlóság. Nem tudjuk, miből áll, van-e légköre, és van-e rajta víz. Ha viszont van, akkor az folyékony lehet.

Amerikai csillagászok a Földhöz minden eddiginél jobban hasonlító exobolygót találtak a Kepler-űrtávcsővel gyűjtött adatokat elemezve. 

A bolygó a csillaga úgynevezett lakható zónájában kering, tehát – elméletileg legalábbis – akár az élet előfeltételének tartott folyékony víz is jelen lehet a felszínén. A Kepler-űrtávcsővel sok száz Naprendszeren kívüli bolygót sikerült már felfedezni, még nagyobb a felfedezés megerősítésre váró jelöltek számra. 

A bolygók között találtak már olyanokat, amelyek a lakható zónában keringenek, olyanokat is, amelyek mérete nagyjából akkora, mint a Földé, ám a most talált Kepler–186f az első exobolygó, amelyik mindkét feltételt teljesíti. A felfedezésről Elisa V. Quintana (SETI Intézet) és munkatársai a Science 2014. április 18-án megjelenő számában számolnak be, bár a felfedezés híre már március végén kiszivárgott a Twitteren. 

A Kepler–186f egy öt bolygóból álló rendszer legkülső tagja, négy társa a lakható zónán belül kering. Ez viszont azt jelenti, hogy ha a bolygónak a földihez hasonló légköre van, és ha egyáltalán előfordul víz a Kepler-186f felszínén, akkor az folyékony halmazállapotban lehet jelen. (Hangsúlyozni kell, hogy a H2O előfordulása és a légkör létezése csak feltevés. 

Fantáziarajz a Kepler-186f exobolygóról (Forrás: Science)

Természetesen egyik feltétel fennállására sincs semmiféle bizonyíték, így a folyékony vízére sem. Következésképpen a bolygót igazából nem kiálthatjuk ki a „Föld ikertestvérének”, mert erre még nincs bizonyítékunk.)

A bolygó sugara a mérések szerint 1,11 földsugár, 0,14 földsugár bizonytalansággal. Érdekes, hogy a rendszer másik négy tagja is a Földhöz hasonló méretű, 1,5 földsugárnál kisebbek, 3,9 és 22,4 nap közötti keringési idővel. Ezt a négy bolygót két év megfigyelései alapján fedezték fel, az f jelűt csak egy évvel később. A Kepler–186f keringési ideje 129,9 nap, ennek megfelelően a csillagától 0,35 csillagászati egység (cse) távolságra kering. (Ez nagyjából a Merkúr távolságának felel meg, de az M típusú vörös törpe mérete kisebb, sugárzása jóval gyengébb a Napénál, ezért esik a bolygó a lakható zónába.)

A bolygó tömegére csak becsléseket tehetünk, a feltételezett kémiai összetételétől függően eltérő eredményeket kapunk. Ha a bolygó teljes egészében vízből és/vagy jégből állna, akkor tömege csak 0,32 földtömeg lenne, ha döntően vasból állna, akkor 3,77 földtömeget kapunk. A reálisabb (egyharmad rész vas, kétharmad rész szilikátos kőzetek) összetételt feltételezve a bolygó tömege 1,44 földtömeg lehet.

A Kepler-űrtávcső a csillagok előtt áthaladó bolygókat kereste. A csillagnál jóval kisebb bolygó alig észrevehető elhalványodást okoz a csillag fényességében, az egy adott csillagnál szabályos időközönként bekövetkező elhalványodásból lehet a bolygó jelenlétére következtetni(Forrás: NASA)

A csillag, amely körül a Kepler–186f kering, vagyis maga a Kepler–186, egy M1 színképtípusú, a Hertzsprung–Russell-diagramon az úgynevezett fősorozathoz tartozó vörös törpecsillag. A csillag felszíni hőmérsékletét 3800 kelvin körülinek mérték (Nap: 5780 K), sugara pedig 0,47-szer akkora, mint a Napé, vagyis mintegy 650 000 km lehet az átmérője. Következésképpen a bolygó és a csillag sugarának aránya 0,021 (ugyanez az arány a Föld/Nap esetében 0,009, a Neptunusz/Nap esetén 0,035). A csillag tőlünk mért távolsága 151 parszek (kb. 500 fényév).

A lakható zóna a csillag fizikai tulajdonságai alapján végzett számítások szerint 0,22 és 0,40 cse között húzódik. Számítások szerint az M típusú törpecsillagok lakható zónájának belső részében hiába megfelelő a hőmérséklet a folyékony víz létezéséhez, az ott keringő bolygók nem tudják tartósan megtartani a vizet, az megszökik a felszínéről. A Kepler–1876f azonban a lakható zóna külső széléhez közelebb kering, ott nagyobb az esély a víz megtartására. Ha tehát eredetileg is volt víz a bolygón, akkor az valószínűleg folyékony lehet.

A Kepler-űrtávcsövet 2009. március 6-án indították, majd a műszerek kalibrálása után május 12-én kezdte el az érdemi megfigyeléseket. Néhány hónapon belül már fel is fedezte az első úgynevezett forró jupitereket. A távcső fő feladata a Naprendszeren kívüli bolygók, az úgynevezett exobolygók keresése. 
Ezek közül elsősorban azok érdeklik a csillagászokat, amelyek pályája a lakható zónába esik. Ehhez a Kepler folyamatosan, rendkívül pontosan egyidejűleg több mint százötvenezer csillag fényességét mérte. Azt próbálták érzékeny műszereivel észrevenni, amikor egy bolygó keringése közben áthalad a csillag előtt, ami a csillag látható fényének csekély elhalványodását okozza. Tavaly nyáron a Kepler-űrtávcső meghibásodása miatt a sikeres műszerrel lényegében befejeződött az adatgyűjtés, az adatok feldolgozása azonban jelenleg is folyik.

A NASA Kepler-űrtávcsöve éveken át kereste az exobolygókat. Az űrszonda már nem működik, de a megfigyelési adatokban egyre újabb Naprendszeren kívüli bolygókat találnak a csillagászok
A felfedezésekről az első átfogó értékelést 2012 őszén adták, erről és az első három év fontosabb felfedezéseit az Origo is összefoglalta. Később a felfedezett bolygók és bolygójelöltek nagy számának köszönhetően már megjelentek az első statisztikai elemzések is.

2013 nyarán további statisztikai vizsgálatok eredményéről is beszámoltak a kutatók. Ezek szerint úgy tűnik, hogy az M színképű (vörös) törpecsillagok körében a lakható zónában keringő, földszerű bolygók gyakorisága 0,015, vagyis 67 ilyen csillag közül egynél fordulhat elő a kívánt bolygó. Következésképpen a legközelebbi, fedést okozó ilyen bolygó 95 fényévre lehet tőlünk, amelyik (eltérő pályahelyzete miatt) nem okoz fedést, arra akár 23 fényéven belül is számíthatunk – persze átlagosan.

Most tehát éppen egy ilyen bolygót – pontosabban az első ilyent – sikerült felfedezni. Ha fenti becslés helyes, akkor a Kepler–186 távolságán belül száznál is több, a Földhöz hasonló méretű, a lakható zónában keringő exobolygóra kell számítanunk. Ha nem sikerül ilyen számban megtalálni az ilyen „különleges” exobolygókat, akkor a fenti becslést túlzottan optimistának kell tekintenünk.
A Kepler által korábban felfedezett bolygók közül a Kepler–62f hasonlít legjobban a Földhöz, de az 1,4-szer nagyobb a Földnél, fele annyi energiát kap a csillagától, mint a Föld a Naptól és 267 nap a keringési ideje.

forrás:/origo/

500 évet töltött jégbe zárva egy kislány

Elképesztő leletre bukkantak nemrég az inka korszakot kutató antropológusok Argentínában, ahol a Llullaillaco vulkán csúcsa közelében egy 15 éves, jégbe fagyott kislány testét rejtette a hó. A tetem nagyon jó állapotban van, annak ellenére, hogy 500 éve feküdt a hó fogságában. A kutatók szerint a kislányt a közelben lévő falu lakói választották ki áldozati célra.

Az inkák nagy jelentőséget tulajdonítottak az emberáldozatoknak. A körültekintően kiválasztott fiatal lányok és fiúk étrendjét már egy évvel a feláldozásuk előtt megváltoztatták, majd az áldozat napján a vulkán peremére vitték, ahol elvágták a torkukat és hagyták elvérezni őket.
Az inkák hónapokon át alkohollal és kokalevelekkel készítették elő a halálra azokat a gyermekeket, akiket emberáldozatnak választottak ki. Alkoholként valószínűleg a chicha nevezetű kukoricafőzetet használták. A kokalevélekkel pedig elkábították őket. Az inkák abban hittek, hogy a bódult állapottal el lehet jutni a szellemek világába.
A kislány testét egy 7 éves kisfiú és egy 6 éves kislány múmiája mellett találták meg 6739 méter magasságban. A vizsgálatok szerint a kislány súlyos tüdőfertőzésben szenvedett, ami tuberkulózissá alakulhatott. A kisfiú az első jelentések szerint teljesen egészséges volt halála pillanatában, ám a 6 éves kislányt villámcsapás érte.

forrás:/filantropikum/

Svédországban már lehet tenyérrel fizetni

quixter_02-590x330

A svédországi Lund városának egyelőre 15 boltjába és éttermébe olyan terminálokat telepítettek, amik lehetővé teszik, hogy a vásárlók a tenyerükkel, minden egyéb eszköz vagy azonosító nélkül fizessenek. Az újítás két diáktól származik, akik egy hosszú sorállás közben kezdtek foglalkozni az elképzeléssel.

Eddig 1600-an regisztráltak az új rendszerbe, ami létrehozóik szerint nemcsak gyorsabb, de sokkal biztonságosabb is, mint a hagyományos fizetési eszközök.

„Minden ember értérképe teljesen egyedi, így a rendszert nem lehet kijátszani,” mondja Fredrik Leifland kutató.

„A fizetéshez minden alkalommal le kell olvasni az ember tenyérét.”

Bár az érleolvasó technológia már eddig is létezett, eddig még nem használták fizetésre. Európában az Unicredit Bank vezette be a módszert az automatákból történő pénzfelvételnél szükséges személyazonosításhoz. Az Egyesült Államokban pedig egyes iskolák menzáin használnak tenyérleolvasót a gyerekek azonosítására. „Össze kellett kapcsolnunk a folyamat valamennyi résztvevőjét, az érleolvasó terminálokat, a bankokat, az üzleteket és az ügyfeleket, ami komoly kihívást jelentett és összetett feladat,”mondta Leifland. A létrehozók folyamatosan bővítik a hálózatot és egyre több cég készül bevezetni az új rendszert szerte a világon. A regisztrációhoz a felhasználónak nem kell mást tenni, mint ellátogatni a rendszert használó egyik üzletbe, ahol háromszor leolvassák az értérképét és rögzítik társadalombiztosítási azonosítóját és telefonszámát. Ezt követően szöveges üzenetben megkapja az aktiváláshoz szükséges linket, ahol befejezheti és véglegesítheti az aktivációs folyamatot. A tenyérrel fizetett összegeket havonta két alkalommal hajtják be közvetlenül az ügyfél bankszámlájáról. Jelenleg az érleolvasó technológia számít az egyik legbiztonságosabb azonosítási módszernek. Bizonyára sokan emlékeznek, hogy a Káosz Komputer Klub az ujjlenyomatos azonosítást is tartalmazó iPhone 5S piacra kerülését követő igen rövid időn belül fel is törte a telefon biztonsági rendszerét. A hekkerek leírták, hogy az ujjlenyomat az egyik leggyengébb biztonsági védelem. Az ember mindenhol hagy ujjlenyomatot maga után és viszonylag egyszerű másolatot készíteni róluk. Az első iPhone 5S feltöréséhez például egy ujjlenyomat fényképét használták, tehát még csak drága eszközök sem kellettek hozzá. Az értérkép minden esetben egyedi, leolvasásához komolyabb eszközök és idő, és természetesen egy élő tenyér szükséges, amit az ujjlenyomat esetében nem mondhatunk el. Sajnos a fiatal generáció nemcsak megszokja ezeket az új technológiákat, hanem előbb utóbb határozottan követelni fogja a gyors áthaladás és megszokott kényelem nevében. Már gyerekkorban hozzászoktatják őket, hogy az élet természetes részének tekintsék a biometrikus azonosítás különféle formáit és ezzel elejét vegyék az esetleges ellenállásnak a jövőben. Ezeket az új rendszereket nem egyik napról a másikra vezetik be és eleinte természetesen nem lesz kötelező, de mindenképpen segít előkészíteni a terepet egy olyan gazdasági infrastruktúra kialakításához, ahol a fizetésnek semmilyen más formája nem lesz lehetséges már.

Források: phys.orgnextgov.com

Földönkivüli élet lehet a Szaturnuusz-hold felszine alatt

Rejtett óceánra lelt a Szaturnusz Enceladus nevű holdjának jégpáncélja alatt az Amerikai Űrügynökség (NASA) Cassini űrszondája. A Titán és az Európa holdak mellett a most felfedezett égitesten a legvalószínűbb, hogy földönkívüli életre bukkanhatunk.

Az Enceladus holdjának a jégkérge alatt hatalmas kiterjedésű, 8-10 km mély, folyékony vízből álló óceán terül el – közölte a space.com. A Cassini szonda felfedezését a a világ legnagyobb és legerősebb, űrjárművekkel kommunikáló kommunikációs rendszere, a NASA Deep Space Network (DSN) megerősítette, ezzel pedig azt a 2005-ben felállított tézist sikerülni igazolni, amely szerint folyékony víz található a hold felszíne alatt.
Az űrszonda korábbi felvételein vették észre a kutatók, hogy a Enceladus déli sarkán található gejzírekből jégdarabok és hatalmas kiterjedésű vízgőzfelhők lövellenek ki. Luciano Iess, a római Sapienza Egyetem tudósa szerint a Cassini gravitációs vizsgálatai azt sugallják, hogy a 30-40 kilométer vastagságú jégfelszín alatt egy régiókra osztható víztömeg terül el.
A folyékony vízzel telt óceán sziklás talajjal érintkezik, a tudósok pedig ebből arra következtetnek, hogy akár élet is kialakulhatott a világ második legnagyobb tavánál, az Észak-amerikai Felső-tónál valamivel nagyobb óceánban.
Ennél azonban jóval több vizet tartalmazhat a Enceladuson felfedezett óceán, hiszen az jóval mélyebb.
Óceánt rejthet felszíne alatt a Titán, a Szaturnusz legnagyobb holdja amelyet 2012-ben vizsgált meg a Cassini), a Jupiter Európa holdja alatt pedig metángáz-tavak találhatóak. Ezek után valószínűsíthető, hogy a Szaturnusz és holdjai elsődleges kutatási célpontok lesznek az esetleges mikrobiális élet vizsgálata szempontjából. A tervek szerint a kövekező 10 évben egy önálló űrszonda a felszíni leszállás után átolvasztaná magát a jégkérgen és a hold óceánjába egy kisméretű robot-tengeralattjárót engedne.



A Cassini-Huygens az amerikai űrkutatási hivatal (NASA), az Európai Űrügynökség (ESA) és több európai ország részvételével szervezett űrprogram szondája. 1997. október 15-én indult el Cape Canaveralról, hogy tanulmányozza a Szaturnusz környezetét, illetve eljuttassa leszállóegységét, a Huygenst a Titán-hold felszínére.
Az 5712 kilogrammos űrszonda, amely 366 kilogramm tömegű tudományos műszert és a 320 kilogrammos Huygenst vitte magával, 2004 júniusában jutott a Szaturnusz közelébe. A program tudományos céljai: a gyűrűk háromdimenziós szerkezetének és dinamikus viselkedésének a vizsgálata, a holdak felszíni összetételének és geológiai múltjának a meghatározása, a magnetoszféra viselkedésének és háromdimenziós szerkezetének a mérése, a Szaturnusz légkörének tanulmányozása.

forrás:vs.hu/

Túl­be­csül­het­ték a víz mennyi­sé­gét a Hol­don

Kaliforniai kutatók az apatit ásvány hűlés közbeni kristályosodásának számítógépes modellezése alapján úgy vélik, hogy a Hold kőzeteibe zárt víz mennyisége kisebb lehet, mint azt az elmúlt években feltételezték.
Jeremy Boyce (University of California Los Angeles) és kollégái számítógépes modellt készítettek annak vizsgálatára, hogy a Hold korai történetében a hűlő magmából hogyan kristályosodott ki az apatit nevű foszfát. A szimulációk eredményei azt mutatják, hogy a holdi kőzetmintákban észlelt, szokatlanul sok hidrogént tartalmazó apatitkristályok mégsem vízben gazdag környezetben keletkeztek, mint azt korábban feltételezték. A felfedezés megkérdőjelezi azt a régi elgondolást, hogy az apatitban található hidrogén jó indikátora a holdi víz globális mennyiségének, és azt is jelzi, hogy kísérőnkön valójában kevesebb víz lehet a kőzetekbe zárva, mint azt újabban gondolták. Boyce magyarázata szerint a holdi kőzetek víztartalmának becslésére a legelterjedtebb módszer az apatiton alapul, az új eredmények fényében azonban úgy tűnik, hogy ez nem megbízható, és még sincs annyi víz a holdi magmában, mint azt az apatit alapján hihetnénk.

Évtizedeken keresztül az volt az általánosan elfogadott nézet, hogy a Hold teljesen száraz világ. A hidrogénben gazdag apatit (hidroxiapatit) holdi kőzetekben történő 2010-es felfedezése azonban kísérőnk “vizes” múltjára utalt. A kutatók úgy vélték, hogy a kis apatitminta alapján nagy mennyiségű holdi magma, sőt talán az egész Hold vízkészletének mennyiségére is következtethetnek. Boyce és munkatársainak vizsgálatai szerint azonban az apatit tulajdonképpen megtévesztő ebből a szempontból. Kollégáival úgy gondolják, hogy annak nagy víztartalma inkább a kristályosodási folyamatnak a következménye, mintsem a vizes holdi környezeté. Ha víz is jelen van az olvadt kőzetek hűlésekor, akkor az apatit kristályszerkezetébe hidrogén épülhet be. Ez azonban csak akkor következhet be, ha az apatitot egyébként felépítő elemek, a fluor (fluorapatit) és a klór (klórapatit) lényegében hiányoznak.
A felvétel egy holdi kőzetmintából vágott és polírozott szeletben mutatja a kalcium eloszlását. A rózsaszín és a vörös magas, a kék és a fekete szín alacsony kalciumtartalmat jelent. A víznek a magtól a peremig tartó sávos eloszlása az ehhez hasonló kristályokban a frakcionálódás folyamatára utal, ami az egyébként száraz kísérőnkön létrehozhatta a hidroxiapatitot. (University of California Los Angeles)
Boyce szerint a Hold történetének korai időszakában kialakult apatit a magmából gyakorlatilag minden fluort és klórt kiszívott, így a később létrejövőnek már csak a hidrogén maradt, ezért a hidroxiapatit nem tükrözi pontosan a magma eredeti víztartalmát.
A holdi apatit történetének a megértése túlmutat azon, hogy meghatározzuk, mennyi víz van jelen a Hold talajában és kőzeteiben, ugyanis a Hold kialakulására vonatkozó, ma leginkább elfogadott elmélet következményeként a holdi kőzetekben egyáltalán nem fordulhatnának elő könnyű elemek. Az elgondolás szerint a Hold anyaga több mint 4 milliárd évvel ezelőtt a Földből szakadt ki egy gigantikus ütközés következtében. Ha ez a modell helytálló, akkor a később a kísérőnkké összeálló törmelék teljes egészében megolvadt, a könnyű elemek – mint a hidrogén – pedig felbugyogtak a felszínre, és onnan az űrbe szöktek. Mivel a hidrogén a víz alapvető összetevője, így a Holdnak száraznak kell(ene) lenni.
A holdi kőzetminták nagy része valóban száraz is és a könnyű elemek is hiányoznak belőlük. A hidroxiapatit azonban minden mintában előfordul, komoly fejtörés elé állítva az ezzel foglalkozó kutatókat. A kezdet tüzes poklában némi víznek és valamennyi könnyű elemeknek valahogyan mégis meg kellett maradnia, bár kevesebbnek, mint azt az apatit eredetileg sejtette. Boyce arra figyelmeztet, hogy a száraz Hold negyven éves ideája után nem szabad átesnünk a ló túloldalára: minden részletet és bizonyítékot alaposan meg kell vizsgálni, mielőtt a holdi kőzetek által tartalmazott víz mennyiségéről nyilatkoznánk.

forrás:/csillagaszat.hu/

Újabb törpebolygó a Naprendszer legszélén

Jóval a Plutón túl kering a most felfedezett égitest, amely a Sedna mellett az egyik legtávolabbi ismert tagja a Naprendszernek, és az átmenetet jelentheti az Oort-felhő felé.
A Naprendszer jóval kiterjedtebb, mint a kőzet- és óriásbolygók által uralt terület. A Neptunuszon túl terül el a Kuiper-öv, ahol rengeteg kisebb-nagyobb jeges égitest, mint például a Pluto vagy az Eris törpebolygók keringenek. De a hosszúperiódusú üstökösöknek is jönnie kell valahonnan: ez lenne a még távolabbi, majd’ egy fényévig terjedő Oort-felhő, amelynek létét eddig csak közvetett bizonyítékok igazolják.

A felfedezéshez vezető három képfelvétel, a VP113 a jobb alsó részen halad lefelé. Forrás: Scott Sheppard
Úgy tűnik azonban, hogy a Naprendszer a kettő között sem teljesen üres. Eddig a legtávolabbi ismert égitestünk a magányos Sedna volt, ám most társaságot kapott. A nemrég felfedezett, egyelőre 2012 VP113 jelölést viselő égitest a második képviselője a belső Oort-felhőnek, a Kuiper-öv és az “igazi” Oort-felhő közti tartománynak.

A 2012 VP113-at (amit a felfedezői Joe Biden után “Bidennek” hívnak, a VP ugyanis angolul a Vice President, vagyis alelnök rövidítése) a Cerro Tololo Obszervatórium (Chile) 4 m-es távcsövével fedezte fel Chad Trullijo és Scott Sheppard (Carnegie Institution for Science, Washington). Az égitest átmérője kb. 450 km, vagyis ha tényleg jégből van, akkor éppen azon a határon lehet, hogy már gömb alakúvá váljon, és így törpebolygónak minősíthessük.
A külső Naprendszer térképe. Lilával az óriásbolygók pályái, kékkel a Kuiper-öv szerepelnek. A narancs vonal a Sedna, a piros a VP113 pályáját jelöli, a pontok pedig az égitestek aktuális pozícióját. Forrás: Scott Sheppard.
Az apró, távoli égitesteket, mint a Sedna és a VP113, nagyon nehéz megfigyelni, egyelőre csak akkor van rá lehetőségünk, amikor legközelebb kerülnek a Naphoz. A felfedezők becslései szerint az átfésült égterület és a két égitest fényessége alapján kb. 900 hasonló égitest lehet a belső Oort-felhőben. Lehetnek köztük akár Mars-méretűek is, csak éppen nagyon messze járnak a Naptól, ezért nem tudjuk őket észrevenni. Ilyen messze ráadásul a keringési periódus is igen hosszú. 
Az elnyúltabb pályán keringő Sedna például 76 és 937 Csillagászati Egység között vándorol, 11 400 éves keringési idővel (1 CSE az átlagos Nap-Föld távolság). A VP113 nem távolodik el ugyan ilyen messze, csak 452 CSE-ig jut, de 4000 évig tartó pályáján sosem kerül 80 CSE-nél közelebb a Naphoz. Emiatt jelenleg osztoznak a legtávolabbi ismert égitest címén: míg a VP113 kevésbé kerül közel a Naphoz, a Sedna messzebb eltávolodik tőle.

A Kuiper-öv és a belső Oort-felhő égitestjei, napközelpont-távolság és a pálya elnyúltsága szerint.
Látszik, hogy a Kuiper-öv hirtelen véget ér 50 CSE-nél, és 75 CSE-ig, a belső Oort-felhőig egyelőre nem látunk nagyobb (néhány tíz-száz km-es) égitesteket – ugyanakkor a sárga és lila pontok, a legelnyúltabb pályájú Kuiper-égitestek áthaladnak ezen térrészen is. Forrás: Scott Sheppard.
Egyelőre nehéz megmondani, hogyan került a két törpebolygó a jelenlegi pályájára. Lehetséges, hogy az a csillaghalmaz, amiből a Nap is kialakult, az árapályerejével vagy egy-egy csillag közeli elhaladásával módosította egy sor bolygókezdemény pályáját. 
De az is lehet (bár nem túl valószínű), hogy éppen egy másik csillag bolygócsíráit kapta el és tartotta meg a Nap. 
Végül az is elképzelhető, hogy egy nagyobbacska bolygó, méretben a Föld-Neptunusz tartományban, kidobódott a többi bolygó közül. Egy ilyen kitaszított égitest nem távozik csendben, ő maga is dobálhatta a nála kisebbeket a Kuiper-övből kifelé. Ez a bolygó aztán vagy teljesen megszökhetett, vagy még ma is valahol a Naprendszer szélén várja, hogy felfedezzük.
Mindössze két törpebolygó pályájából azonban nem érdemes messzemenő következtetéseket levonni. Azt már tudjuk, hogy a Sedna nem egy egyedülálló különlegesség – a feladat, hogy a testvéreiket is megtaláljuk a messzeségben.

forrás:/csillagaszat.hu/

Majd kiszúrta a szemünket a Szent Grál - két tudós szerint

A spanyolországi Léonban, a Szent Izidor-bazilikában hosszú ideje látható díszes kehely a Szent Grál, amelyből a legendák szerint Jézus az utolsó vacsorán ivott és amelybe Arimathiai József felfogta a vérét a keresztre feszítés után – állítja két tudós. Az ereklye körüli felhajtás miatt a székesegyház visszavonta kiállításáról a kupát.

A kelyhet, amelyről a jeruzsálemi keresztény közösségek a 4-5. század óta úgy tartják, hogy az az utolsó vacsoráról származik, az 1050-es évek óta őrzi a Szent Izidor-bazilika és mítosszá vált az évszázadok folyamán – mondta Margarita Torres, a Léoni Egyetem középkori történelemmel foglalkozó tanára, a kutatás egyik résztvevője.
Az arannyal és drágakövekkel díszített ereklyéről mindeddig úgy vélték, hogy Kasztília 1037 és 1065 közötti királyának, I. (Nagy) Ferdinándnak a lányáé, Urracáé volt. A kairói Azhar Egyetem könyvtárában 2011-ben felfedezett két pergamen, valamint a Torres és kollegája, José Miguel Ortega del Rio művészettörténész hároméves kutatása Jeruzsálemig és arra az eredményre vezetett, hogy a kasztíliai hercegnő kupája valójában az, amelyből Jézus ivott az utolsó vacsorán.
Margarita Torres szerint a kehelynek csak a díszítés alatti alsó része, egy achátból készült római kupa a legendás ereklye, amely hét évszázadon át pihent a Szent Sír-templomban Jeruzsálemben, aztán pedig egy arab emír a béke jeleként felajánlotta Ferdinándnak, kora egyik leghatalmasabb keresztény uralkodójának az Ibériai-félszigeten.
A történészek szerdán mutatták be a témában A Grálok királya címmel megjelent könyvüket, azóta az érdeklődők elárasztották a bazilika múzeumát, ahol a kehely látható. A tárgyat pénteken visszavonták a kiállításról, a múzeum igazgatója szerint azért, hogy megfelelő helyet találjanak neki.
Margarita Torres és José Miguel Ortega del Rio szerint csak Európában hozzávetőleg kétszáz olyan kupa van, amely a Szent Grál lehet. Könyvükben a történészek többnek is cáfolták az eredetiségét. Hangoztatják ugyanakkor, hogy az egyiptomi pergamentekercsekben foglaltak illenek a léoni kehelyre.

forrás:/mti/

Űr­nap­ra­for­gó se­gít­het­né az ex­o­boly­gók le­fény­ké­pe­zé­sét

A csillagászok exobolygókat körülbelül 20 éve képesek detektálni, de a több ezer eset túlnyomó része közvetett megfigyelés, egy távoli planéta direkt lefényképezése hihetetlenül bonyolult feladat. Egy bolygó halvány fényének detektálása csillagának milliószor intenzívebb sugárözönében még annál is nehezebb, mintha egy tűt keresnénk a szénakazalban, különösen akkor, ha a szóban forgó planéta egy kicsi, a Földhöz hasonló kőzetbolygó. A “mutatvány” csak úgy hajtható végre, ha blokkoljuk a csillag fényét, mégpedig úgy, hogy közben nem nyomjuk el a körülötte keringő bolygókét is.

Ennek a problémának a megoldását könnyíthetné meg a NASA tervezett virág alakú csillagfény-árnyékolója. Az űrteleszkópokkal együttműködve a pajzs képes lenne arra, hogy az űrtávcső és az észlelt csillag között olyan pozícióba álljon, hogy a csillag fényét még azelőtt blokkolja, mielőtt az elérné a teleszkóp főtükrét. A csillag sugárzásának elnyomásával láthatóvá válna a kísérőkről érkező fény, így rögzíthetnénk a bolygók képét, információt nyerve esetleg arról is, hogy közülük melyek lehetnek alkalmasak valamilyen életforma hordozására.
.A képen látható virág a NASA “gondolatkísérlete”, de nem a közelgő tavasz ünneplésére. Az állókép a csillag fényét egy űrtávcső elől lámpaernyőként eltakaró óriási űrnapraforgót bemutató animációból származik. (NASA/JPL-Caltech)
A virágszirom alakú részek nagyon fontosak az eszköz hatékonysága szempontjából. A Jet Propulsion Laboratory (JPL) projektvezető mérnöke, Stuart Shaklan szerint messziről nézve a szirmok alakja lágyabb élet eredményez, ami a fényhullámok kisebb elhajlását okozza. Ez pedig azt jelenti, hogy a pajzs árnyéka nagyon sötét lesz, azaz az űrtávcső rögzíteni tudja a bolygó fényét, mivel a csillagé nem nyomja el azt.
A csillagfény-blokkoló azért is unikális, mivel a többi űrbéli eszköztől eltérően egy két részből álló észlelési rendszer egyik komponense, azaz Shaklan szerint egy már üzemelő űrteleszkóppal együtt is használható lenne. Az egységnek saját hajtórendszere van, melynek segítségével a távcsőtől függetlenül mozoghatna és különböző csillagok elé állhatna be. Ez a működési mód azonban a mérnökök számára számos kihívást jelent, kezdve a pajzs pontos űrbéli pozicionálásától az elért helyzetének pontos megtartásáig, melyen Shaklan és csapata jelenleg is keményen dolgozik.
Jeremy Kasdin (Princeton University), a projekt vezető kutatója szerint a legfontosabb feladat jelenleg az, hogy a blokkolót hogyan tudják úgy kinyitni az űrben, hogy a szirmai milliméter pontossággal a szükséges végállásukba kerüljenek. Kasdin csoportja Princetonban a pajzsnak egy kicsinyített változatát fogja megépíteni, hogy ellenőrizhessék, az elrendezés valóban úgy blokkolja a csillagfényt, ahogyan azt a számítógépes szimulációk mutatják. Ezzel párhuzamosan a JPL csoport egy méretben közel megegyező modellt fog tesztelni a laboratóriumban a pontosság szempontjából.
A kihívások ellenére a megközelítés számos előnnyel járhat majd a bolygóvadászok számára. Kasdin szerint a konstrukció legfőbb erőssége az egyszerűsége. Mivel a csillag fénye a blokkolás miatt soha nem éri el a teleszkópot, annak szerkezete egyszerűbb lehet. A másik, hogy több, különböző célú űrteleszkóppal is alkalmazható lesz, így nem csak az exobolygók után érdeklődő csillagászok használhatják majd.
A NASA mérnökei optimisták, meggyőződésük, hogy a csillagfény-árnyékoló a technológia szükséges fejlesztése után a jövő exobolygó-kutatásának kulcsfontosságú eszköze lesz. Kasdin szerint a blokkoló segítségével közvetlen felvétel készíthető majd földméretű kőzetbolygókról, ami bolygónk felszínéről biztosan reménytelen vállalkozás. Az így lefényképezett “pötty” pedig talán egy másik Föld lesz…

forrás:/csillagászat.hu/

Rotschild, és a Malaysia Airline MH370 eltűnése – Lézer fegyverrel lőtték le a gépet?

 

Lezer.fegyverAz EcologyNews.com oldalán Leuren Moret, az irányított sugárzások energia-szakértője szerint 2014.márqcius 8.-án “eltűnt” Malaysia Airlines MH370-es járatát az amerikai haditengerészet újonnan felszerelt Laser Weapons fegyverével lőtték le.Folyamatos dezinformációs vonalat működtettek a repülőgép útjáról elterelő hadműveletként, a mainstream média és az amerikai haditengerészet (US Navy) közreműködésével.

Március 6. 2014 US Navy Video Laser Fegyverek rendszer

Fals flag hadművelet-de miért?

1./A válasz kettős, hogy Putyin előtt demonstrálni tudják legújabb irányított-koncentrált energiarendszerű fegyverrendszerüket, melyet válaszként szántak a korábban az orosz fegyveres erők részeként bemutatott új fejlesztésű TOPOL rakétarendszerre.

 

2./Leuren Moret szerint Rotschild szabadalmi átverését így tudta megvalósítani, hogy a repülőgépen utazó Freescale Semiconductor cégben dolgozó munkatársait likvidálja, akik ezen a repülőgépen konferenciára utaztak Pekingbe. Az elektromos autók kifejlesztésében 5 fejlesztő a szabadalmi jutalékok elosztásában a következőképpen voltak érdekeltek, akik a lelőtt repülőgépen utaztak:

Peidong Wang, Suzhou, Kína (20%)
Zhijun Chen, Suzhou, Kína (20%)
Zhihong Cheng, Suzhou, Kína (20%)
Li Ying, Suzhou , Kína (20%),
a Freescale Semiconductor (20%),

A szerződés szerint, ha bármelyik szabadalmi tulajdonos meghal, a fennmaradó szabadalmi tulajdon 100%-a egyenlő arányban a még életben lévő tulajdonosokra száll át.”Életben maradt” ugye a Freescale Semiconduktor cég, akinek még 20 fejlesztő-elektromérnök alkalmazottja is utazott az ominózus, lelőtt repülőgépen. Kérdés: -ki a tulajdonosa a Freescale Semiconduktor cégnek? Válasz: Jacob Rotschild ! Így az ő tulajdonába megy át a teljes szabadalmi tulajdon és bevétel teljes mértékben ! Itt az indíték a repülőgép lelövésére – mind a négy kínai szabadalmi tulajdonos likvidálásával.

A szabadalom tulajdonosa a bevételt átruházhatja az örökösökre abban az esetben, ha a szabadalmat már jóváhagyták. Amikor a repülőgép még nem “tűnt el”, akkor még a szabadalmat nem hagyták jóvá, csak azután, miután a “sikeres hadművelet” véget ért, az összes utas -köztük a másik 4 kínai szabadalom tulajdonos- halálával. Mr. Rothschild így 100%-ban a szabadalom tulajdonosa, a másik 4 szabadalom tulajdonosainak halálával. Rohadék, mocskos, undorító, közönséges bűnöző, akinek 100 halál is kevés lenne életében elkövetett gazemberségeiért. Szinte biztos, hogy az olajlobbi mocskos keze is benne volt a bűntényben, mert így az elektromos autó gyártását is kényük-kedvük szerinti időre jegelhetik.

http://exopolitic…al-ve.html
http://2012thebig…nts-greed/

Nemzeti InternetFigyelő

Felébredt a Rosetta robotja

Mintegy két hónappal az után, hogy felébresztették több mint két évig tartó hibernáltságából a Csurjumov-Geraszimenko üstökös kutatására fellőtt Rosetta űrszondát, pénteken robotja, a Philae számára is véget ért a téli álom: a szerkezetet sikerrel keltették életre.A német űrkutatási központ (DLR) vezetésével kifejlesztett és megépített robot már küldött is adatokat - közölte az Európai Űrügynökség (ESA) missziójának kölni központja.
A Rosetta lesz az első szerkezet, amely találkozik egy üstökössel. Az űrszonda jelenleg mintegy 660 millió kilométerre jár a Földtől, modulja várhatóan novemberben landol a Csurjumov-Geraszimenko felszínén.

A 100 kilogrammos, tíz tudományos berendezéssel - többek közt kamerával, mikroszkóppal és spektrométerrel - felszerelt Philae-t csaknem három éve hibernálták, hogy minimálisra csökkentsék energiafelhasználását. Egyedül csak a hőmérsékletét kontrollálták. A tíz tudományos szerkezetet április 10-től kezdik bekapcsolni, a szakembereknek három hetük lesz meggyőződni arról, hogy a berendezések jól működnek.

A Rosetta a tervek szerint májusban, amikor már csak 2 millió kilométerre lesz az üstököstől, felvételeket küld a Csurjumov-Geraszimenkóról. Júliusban már csak 50 ezer, augusztusra már csak 150 kilométerre lesz az égitesttől. Az űrszonda augusztus elején lép be az üstökös gravitációs mezejébe, majd hozzávetőleg 50 kilométerre az égitest felszínétől elkezd keringeni, folyamatosan csökkentve a távolságot. Ez idő alatt a Rosetta elkészíti az üstökös háromdimenziós modelljét és pontosan megméri gravitációs erőterét.

A tudósok csak ezt követően látnak neki leszállóhelyet keresni a modulnak és kidolgozni a landolás részletes forgatókönyvét. A november 11-re kitűzött manőver előtt 80 nappal még öt lehetséges leszállóhely lesz, amelyet aztán kettőre szűkítenek. A landolás végső pontját egy hónappal a leszállás előtt választják csak ki. A művelet jelentős kockázatokat rejt magában, mert a szakemberek nem tudják, hogyan fest az üstökös felszíne: lehet olyan puha, mint a friss hó, de akár kemény is, mint a jég.

A Philae 2-3 kilométeres magasságban válik le a Rosettáról, majd - irányítás hiányában - egyszerűen "lehull" az üstökösre. Mivel a Csurjumov-Geraszimenko gravitációs ereje csak mintegy százezrede a Földének, az ereszkedés két-három óráig is eltarthat. A balesetek kiküszöbölése érdekében a szakembereknek nemcsak az üstökös rotációját, hanem annak formáját is számításba kell venniük, mielőtt útjára bocsátják a modult, amelynek egyes tudományos berendezései már az ereszkedéskor működni fognak. A megfigyelések és mérések javarésze azonban akkor kezdődik, ha a Philae lehorgonyzott. A modul 25 centiméter mélyre fúr majd az üstökös felszínén, és mintákat vesz belőle.

A modul olyannyira magas szintű fejlesztés, hogy a Nap felé közelítő Csurjumov-Geraszimenkón elvileg bírni fogja az egyre növekvő hőséget. 2015. augusztus 13-án, a Naphoz legközelebbi pontján az üstökös 185 millió kilométerre lesz a csillagtól.

Az üstökös társaihoz hasonlóan a Naprendszer 4,6 milliárd évvel ez előtti keletkezéséről őriz a tudósok által létfontosságúnak vélt emlékeket. Feltételezik például, hogy a Földön lévő víz egy része üstökösbecsapódásokból származik, mint ahogy valószínűleg sok szerves molekula is, amely kulcsszerepet játszott az élet kialakulásában.[

forrás:/mti/

Fényárnyékhelyzet miatt ment mellé a Szojuz

Bizonyos körülmények rendkívül ritka egybeesése okozta azt a zavart a Szojuz űrhajó programjában, amely miatt két nap késedelmet szenvedett az űreszköznek Nemzetközi Űrállomáshoz (ISS) kapcsolódása – közölték pénteken az orosz repülésirányítási központban az eset kivizsgálása után.
Vlagyimir Szolovjov, a központ egyik illetékese úgy fogalmazott, hogy „a ballisztika, a fényárnyékhelyzet, egyes jeladók működése, a(z űrállomás elérésének) gyorsított üzemmód és egy nagyon csekély impulzus, kis fordulási szögek rendkívüli ritka egybeesése" okozott zavart a Szojuz működésében 

Szolovjov úgy fogalmazott, hogy ez nem is mondható igazán zavarnak, inkább egyfajta „orientációs bizonytalanságnak" lehetne nevezni. A repülésirányítási központ nem akart kockáztatni, ezért döntött úgy, hogy átvált a hatórás helyett a hosszabb dokkolási műveletre.



A Szojuz TMA-12M űrhajó közép-európai idő szerint szerda éjfél után bocsátották fel a Bajkonurból, és hat órára rá, a néhány hónapja alkalmazott gyorsdokkolással kellett volna csatlakoznia az ISS-hez, de az űrhajó iránymeghatározó rendszerében támadt zavar miatt a korábban használt, kétnapos üzemmódban történt a dokkolás. Az űrhajó végül péntekre virradóra kötött ki az űrállomásnál.
Szolovjov magyarázata szerint a gyorsdokkolási üzemmódnál, amely az űrbéli és földi műszerek rendkívül pontos működését feltételezi, a szakembereknek csak néhány, 3-5 percnyi időrésük van arra, hogy egy esetleges szokatlan helyzetet megértsenek.

Apróság: Adott esetben az történt, hogy apró zavar támadt a iránymeghatározó rendszerben, a földi irányító központhoz egy nagyon rövid ideig nem érkeztek be a szükséges adatok a Szojuz pályájáról. Lehetett volna próbálkozni a helyzet javításával, de Szolovjov szerint amikor pilóták vannak az űrhajóban, a megbízhatóság és a biztonság a fő szempont. Az irányító központ ezért úgy döntött, hogy inkább két nappal elhalasztja a dokkolást, hogy legyen idő átgondolni a történteket.

Szolovjov szerint a pénteki dokkolás már rendben, automata üzemmódban zajlott, semmi kifogás nem volt sem az űrhajósok, sem a földi irányítók munkájával kapcsolatosan, és a fedélzeti számítógép is jól működött.
Szolovjov szerint az űrhajók a továbbiakban is gyors, hatórás üzemmódban fognak dokkolni az ISS-hez, a számítógépes vezérlőprogram cseréjére sincs szükség, de nem kizárt, hogy bizonyos változtatásokat eszközölnek rajta a hasonló, valószínűtlen helyzetek kezelésére.

forrás:/mti/